Kalanchoe blossfeldiana - Korallvirág

Latin név: Kalanchoe blossfeldiana
Angol név: Flaming Katy, Christmas kalanchoe, florist kalanchoe, Madagascar widow's-thrill
Magyar név: Korallvirág
Család: Crassulaceae (Varjúhájfélék)
Származás: Madagaszkár
Élettartam: Évelő növények, megfelelő gondozással évtizedekig is élhetnek. Ennek ellenére, általában elvirágzása után kidobják.
Igények: Könnyen gondozható. Kezdőknek ajánlott növény.
Egyéb tudnivalók: Enyhén mérgező növény! Véletlen elfogyasztása esetén érdemes orvoshoz fordulni.

A közönséges korallvirág a legnagyobb mennyiségben eladott virágzó szobanövények egyike. Sokfelé belebotlunk ezekbe a növényekbe, virágüzletekben, kertészeti áruházakban, és szupermarketekben. Gyakran használják fel őket bevásárlóközpontok, üzletek, és éttermek dekorációjaként. Sajnos az ilyen fokú népszerűség nem mindig tesz jót egy növények, hajlamossá válunk arra hogy unalmasnak gondoljuk. A Kalanchoe blossfeldiana-t már így is csak alkalmai cserepes növényként szokták kezelni, elvirágzása után általában a kukában végzi. Sokan úgy gondolják nem tartható hosszan életben, és újra nem is virágoztatható, de ez nagy tévedés. Ebben a cikkben ahhoz nyújtok segítséget, hogy miként nevelhetjük hosszú éveken keresztül otthonunkban ezt a hálás növényt. 

Története: 1927-ben került Párizsba mint botanikai érdekesség. 1928-ban felfigyelt rá egy Német virágkereskedő, Robert Blossfeld, akiről a növény később tudományos nevét is kapta (blossfeldiana). Nagy lehetőségeket látott ebben a növényben, és 1932-ben már szobanövényként értékesítette. Könnyű szaporíthatósága, egyszerű gondozása, színpompás virágai hamar népszerűvé tették. Az igazi áttörést mégis az jelentette, mikor a 80-as években, megjelentek a nagy virágú, kompakt növekedésű fajtái. A korallvirág azóta is egyik legkedveltebb virágzó szobanövényünk.

Leírás: A Crassulaceae családjába tartozik. Négy szirmú virágai, csővé forrtak össze. A vadonélő változatának piros virágai vannak. A nemesített fajták fehér, sárga, narancsszínű, barackszínű, sötétbordó, lila, és a rózsaszín minden árnyalatában pompázhatnak. Nem ritkák a többszínű fajták sem, melyek tarka virágai fehér szegélyűek, vagy cirmosak. Az elterjedt változatok kompakt növekedésűek. Virágaik lehetnek teltek vagy egyszerűek. A telt virágú fajták az úgynevezett 'Calandiva' fajtacsoportba tartoznak, és a szokásos négy sziromlevél helyett itt sokkal többet találunk. Manapság igen népszerűvé váltak ezek a telt virágú fajták. 

Termést csak az egyszerű virágú fajták hoznak, apró tüszőterméseiben, nagyon kicsi magokat találunk.

Természetes élőhelyén akár 50-60 cm-esre is megnövő félcserje. A modern változatok 25-30 cm-nél nem magasabbak. Levelei pozsgás jellegűek, enyhén fogazottak, és átellenesen állnak. Újdonságnak számít a 'Taranta' fajtacsoport, melynek levelei hosszúkásabbak a szokásosnál, és aszimmetrikusak. Létezik néhány tarka levelű fajtája is, de ezek nem terjedtek el széles körben.

A nemesítés során sokáig csak szelektíven válogatták a növényeket, így hozták létre az új változatokat. Később több más Kalanchoe fajjal is keresztezték, hogy újabb változatokat hozzanak létre. Ma már nehéz megállapítani, hogy a kereskedelemben kapható növények milyen fajok keverékei. Ez az oka, hogy általában Kalanchoe blossfeldiana hibridek néven beszélünk róluk. Általában a hibrideknél a blossfeldiana faj a domináns, és a növény küllemét ez határozza meg.

Fajták: A korallvirág nemesítése elég intenzíven folyik. Elsősorban Hollandia jár élen az új fajták létrehozásában. Évente jönnek ki újabb fajtasorozatok, amik elég nehezen követhetők. A legtöbb fajta nem is kap nevet csupán számkódot, ezért itt csak a nagyobb fajtacsoportokat mutatom be.

Régi típusú fajták: Ezek a legkevésbé igényesek. Viszonylag erőteljes növekedésűek, és kevésbé dúsan ágaznak el. Általában 40-50 cm magasra nőnek. Leveleik kerekdedek, nem olyan hullámosak mint a modern fajtáké. Virágzatuk lazább szerkezetű, egyszerű kecses virágok alkotják. Általában piros színűek. Ez a típus hasonlítanak leginkább a vadon élő korallvirághoz. 

A nappalok rövidülésére jól reagálnak, és már tél közepén megindul a virágzásuk. Ezek a fajták évről évre bőségesen virágoznak.

Ma már nehezen beszerezhetőek, a kertészetek áttértek a zömökebb megjelenésű, nagy virágú fajták termesztésére. 

Modern fajták: Ezek jóval kompaktabb növekedésűek mint a régi fajták. A száruk rövidebb, dúsabban ágazik el. Általában 30-40 cm magasak lesznek. Leveleik nagyok, és gyakran hullámos szélűek. Virágzatuk tömöttebb, egyszerű, de nagy virágok alkotják. 

Ezek a fajták a legnépszerűbbek közé tartoznak. Rengeteg színváltozatban fordulnak elő. 

'Calandiva' fajták: Ez a fajtacsoport tekinthető manapság a legnépszerűbbnek. Kompakt növekedésűek, virágaik pedig nagyok és teltek. A megszokott 4 sziromlevél helyett itt rengeteg szirmot találunk. A telt virágokban általában nincsenek porzók, de a termő is hiányozhat. Nagyon mutatós tömött virágzattal rendelkeznek. 

'Taranta' fajták: Egy viszonylag új fajtacsoport, mely gyarapítja a különlegességek listáját. Szokatlan leveleivel vonja magára a figyelmet. Melyek rendhagyó módon hosszúkásak és szabdaltak, így lazább hatású az egész növény. Az eddig megjelent kevés fajták mind telt virágokkal rendelkeznek. Előnyük lehet a jövőben, hogy virágaik nélkül is kimondottan érdekesek, így a pozsgások rajongóit biztosan felcsigázzák. 

Tarka levelű fajták: Már évtizedekkel ezelőtt léteztek tarka levelű változatok, de ezek sosem terjedtek el széles körben. Napjainkban is főleg gyűjtőknél találkozhatunk velük. Általában leveleiken fehér vagy sárga mintázat található meg. Ezt a növény klorofill termelésének zavar okozza, mely genetikai eredetű. Gondozásuknál érdemes figyelembe venni, hogy érzékenyebbek az elégtelen fényviszonyokra.

Gondozás: Nem tartozik a nehezen tartható növények közé, de ha odafigyelünk az igényeire meglepően szép növénnyé fejlődik. A régi típusú fajták könnyebben tarthatók, és újravirágzásuk is biztosabb, de a modern változatok továbbnevelése sem okoz nagy nehézséget. 

Fényigény: Tényigényes növény, a lakás egy világos részére tegyük, ahol pár órás napsütést is kap. A közvetlen erős napfény azonban káros lehet, ilyenkor levelei vöröses színűek lesznek. A túl kevés és gyenge fény még károsabb rá, levelei kicsik és sápadtak lesznek, a növény megnyúlik, virágzása elmarad. Nyáron egy kis szoktatással a szabadban is nevelhetjük, ilyenkor is fényes helyre tegyük, de ne tűző napra. 

A Kalanchoe blossfeldiana rövid-nappalos növény, tehát a nappalok hosszúsága befolyásolja a virágzását. Ezt a továbbiakban még részletesen kifejtem.
Hőigény: A Kalanchoe blossfeldiana kedveli a meleget. Legoptimálisabb számára a 20-22 °C-os hőmérséklet. Télen valamivel hűvösebb körülmények között is tarthatjuk, de 16 °C alatt virágzása elmarad. Rosszul viseli ha a hőmérséklet tartósan 10 °C alá csökken.
Vízigény: Pozsgás növény lévén mérsékelt vízigényű, de ne hanyagoljuk el az öntözését. Két öntözés között hagyjuk enyhén kiszáradni a talaj felszínét. Mindig lyukacsos aljú cserépbe ültessük, hogy a felesleges víz elfolyhasson. Ne hagyjuk, hogy a növény vízben álljon, mert a pangó víz a gyökerek rothadását okozza.
Páraigény: Nincs nagy páraigénye, természetes élőhelyén is előfordul a légköri aszály. Ha nagyon száraz a szoba levegője, tegyük a cserepét kavicsokkal és vízzel teli tálcára, úgy hogy a cserép alja ne érjen a vízbe, vagy helyezzük más növények közelébe, azok párologtatása is elegendő lesz számára.
Talaj és tápanyag igény: Laza jó vízáteresztő képességű talajokat kedveli. Általános virágföld megfelelő számára, melyet lazíthatunk folyami homokkal, vagy perlittel. Jobban kedveli az enyhén savanyú talajt, 6-6,5 pH a legjobb számára. B típusú egységföldet használnak a kertészetekben. Évente ültessük át friss földbe, és ha kell, ültessük egy számmal nagyobb cserépbe. Tápoldatozását nem kell túlzásba vinni, havonta egyszer kapjon virágzó szobanövényeknek való foszforban gazdag tápoldatot, de csak az előírt mennyiség felét tegyük az öntözővizébe.

Virágoztatás: Obligát rövid-nappalos növény. A virágzása akkor kezdődik meg, ha rövidülnek a nappalok. Természetes virágzási ideje februártól-márciusig tart, de mesterségesen bármilyen időpontban virágoztathatjuk, ha 6-8 héten keresztül napi 14 órát sötétben tartjuk. Kertészeti körülmények között fekete fóliával takarják a növényeket, napi néhány órán keresztül, hogy a virágzáshoz szükséges sötét órák száma meglegyen.
Otthoni körülmények között ezt nagyon nehéz lenne megoldanunk, és teljesen felesleges is. Ha a növényünk jó kondícióban van, magától is virágozni fog amikor annak eljön az ideje. A fajták reakcióideje különböző, némelyiknél egészen tavaszra tolódik a virágzás.
A modernebb fajták néha nehezebben kezdik meg a virágzásukat. Tapasztalataim szerint nem nagyon szeretik ha mozgatják őket. Néha ez okozza a virágzás elmaradását, hogy áthelyeztük a növényt, így a megváltozott fényviszonyok megzavarták a virágképződést.

Szaporítás: Vegetatív úton hajtás- vagy levéldugványokkal szaporítható. Célszerűbb a hajtásdugványozás, mert sokkal gyorsabban és biztosabban érhetünk el eredményt. Laza talajban vagy perlitben, 2-3 hét alatt meggyökeresednek a dugványok. Nyirkos, de nem túl nedves közegben tartsuk őket, mert a rothadásra érzékenyebbek, mint a kiszáradásra. Magról csak nemesítési céllal szaporítják, 8-12 hónap múlva lesznek virágzóképesek a magoncok.

Előkészített hajtásdugványok.

Sikeres levéldugványozás. A fiatal hajtások a levél mellett törnek elő a talajból.

Felhasználás: Többnyire cserepes növényként árusítják, virágzó állapotban. A kereskedelemben találkozhatunk úgynevezett "mini növényekkel", melyeknek 2 levélpárja és virágzata van, de elterjedtebbek nagyobb, bokrosabb példányok, melyeket 10-12 centiméteres cserepekben hoznak forgalomba. Gyakran csak alkalmi növényként kezelik, de megfelelő gondozással hosszú életű lehet, és évről évre virágozhat. A magasabb fajták, vágott virágnak is alkalmasak.

Kártevők, betegségek: Erwinia, gombás betegségek (Botrytis, Lisztharmat), üvegházi molytetű, levéltetű, gyapjas pajzstetű, gyászszúnyog lárvái károsíthatják. Általában egészséges növény, ha mégis betegséget észlelünk rajta, rovar, illetve gombaölő szerekkel kezelhető. Ha nem vétünk kezelési hibákat, megfelelően öntözzük, és jó fényviszonyok között tartjuk, nem lesz vele problémánk, és évről évre virágozni fog.

Képek:

Szerző: Szalay Dávid