Rhipsalidopsis - Húsvéti kaktuszok

Tudományos név: Rhipsalidopsis sp.
Szinonimák: Hatiora sp.
Angol név: Easter cactus, Whitsun cactus
Magyar név: Húsvéti kaktusz
Család: Cactaceae (Kaktuszfélék)
Származás: Brazília
Élettartam: 50-60 éves példányai is ismertek, de sajnos az otthon tartott növények nagy részét csak alkalmi növényként tartják, vagy a helytelen gondozás miatt rövid életűek.
Igények: Kezdők is sikeresen nevelhetik, ha betartják igényeit.
Egyéb tudnivalók: Nem mérgező.

A húsvéti kaktuszok napjainkban egyre népszerűbbek. Húsvétkor ugyanazt a szerepet töltik be, mint karácsony táján a karácsonyi kaktuszok. A tavaszi időszakban többféle színben választhatunk bimbós vagy virágzó példányokat, melyekkel ünnepi hangulatot teremthetünk otthonunkban. Dekorációs szerepükön túl, nagyon érdekes növények. Nem csoda, hogy vannak akik szívesen gyűjtik különböző fajtáikat. Ebben a cikkben szeretnék segítséget nyújtani gondozásukhoz, és nevelésükhöz. Egy kis odafigyeléssel, évről évre szebbek, és nagyobbak lesznek.

A húsvéti kaktuszok a Cactaceae családba tartoznak. Jelenleg a Rhipsalidopsis nemzetségbe soroljuk őket, de találkozhatunk velük korábbi besorolásuk alapján Hatiora néven is. A Rhipsalidopsis-ok felépítése hasonlít a karácsonyi kaktuszokéhoz. Szártagjaik lekerekítettek, végükön feltűnő serteszőrök találhatók. Virágaik részarányos felépítésűek, rövid csövűek, bibéjük vége szétágazó. Természetes élőhelyükön, Brazília őserdeiben, epifiton életmódot folytatnak.

Fajok és fajták: A Rhipsalidopsis-oknak 2 faja ismert, és ezek hibridjei. A kereskedelemben általában a nemesített fajták kaphatók. A két faj keresztezésével létrejött hibrideket Rhipsalidopsis x graeseri-nek nevezik, de néha nagyon nehéz megmondani, hogy mely fajták jöttek létre keresztezéssel és melyek szelektálással. A fajták változatos virágszínűek. Lehetnek fehérek, rózsaszínűek, barack, magenta, vörös, és narancsszínűek is.

Rhipsalidopsis gaertneri (Syn.: Hatiora gaertneri): A kereskedelemben ez az elterjedtebb faj. Húsos ovális alakú szártagjainak széle pirosas színű. Az idős tövek szétterülő, kissé csüngő bokrot alkotnak. Idősebb szártagjaik elfásodnak. Virágaik nagyok, zygomorph felépítésűek, a lepellevelek kihegyezettek, a virágszín élénk tűzpiros.

Rhipsalidopsis rosea (Syn.: Hatiora rosea): Ritkábban beszerezhető, de szintén kedvelt faj. Szártagjai kisebbek, hosszúkásabbak. A növény erősen csüngő habitusú, kevésbé fásodik mint a Rhipsalidopsis gaertneri. Virágai is kiesebbek, zygomorph felépítésűek, a lepellevelei kissé lekerekítettek, rózsaszínűek.

Gondozás: A húsvéti kaktuszt tavasztól-őszig a szabadban tarthatjuk, közvetlen napfénytől védett helyen. Télen tartsuk hűvös, 10-14 °C-os világos helyen. A húsvéti kaktusz csak akkor fog szépen virágozni, ha a téli hűvös nyugalmi időszakot biztosítunk a számára. Vízigényük közepesnek mondható. Legjobb ha rendszeresen kis vízadagokkal öntözzük őket. Fontos, hogy a cserepük mindig lyukas aljú legyen, és ne hagyjuk, hogy a növény vízben álljon, mert ez a gyökerek rothadásához vezet. A telelés alatt kevesebb vizet kapjon, ilyenkor elegendő 3 hetente enyhén megnedvesíteni a talaját. A Rhipsalidopsis-ok kedvelik a laza szerkezetű, tőzeges talajt. Ültetőközegükbe keverhetünk fakéregdarabokat is. Elvirágzás után néhány alkalommal adjunk a növénynek kaktuszoknak készült tápoldatot. Érdemes az ajánlott mennyiségnek csak a felét az öntözővízbe tenni, mert a töményebb oldat a gyökerek károsodását okozhatja. A tápoldatozást ősszel szüntessük be, hogy a növény felkészülhessen a nyugalmi időszaka. A húsvéti kaktuszt nyáron legjobb a szabadban tartani, de ekkor ne érje közvetlen napsugárzás. Télen úgy helyezzük el a növényt, hogy a lehető legtöbb fényt kapja.

Szaporítás: A szaporítást legjobb nyáron végezni. A növény szaporítása gyakorlatilag megegyezik a karácsonyi kaktusz szaporításával. Ebben az esetben is 3-4 szártagból álló dugványokat készítsünk. És tűzdeljük őket tőzeg és folyami homok keverékébe.
Néhány kaktuszkedvelő magas törzsre oltja a Rhipsalidopsis-t. Így nagyon mutatós kaktusz fácska keletkezik.
A húsvéti kaktusz magvetéssel is jól szaporítható, bár a magoncok lassan fejlődnek. Ezt a szaporítási módot általában nemesítési céllal végzik. Gyakorlatilag ebben az esetben is ugyanúgy járjuk el, mint a karácsonyi kaktusznál.

Kártevők, betegségek:  Általában gyökértetvek vagy gyapjastetvek támadják meg. Sajnos ezek ellen nagyon nehéz házilag védekezni. A felszívódó rovarölő szerek viszont hatásosak. A gyökértetvek nehezen felfedezhetőek, de ha a növény megfelelő gondoskodás ellenére is alig fejlődik, szártagjai fonnyadtak, akkor érdemes megvizsgálni a gyökereit. A gyökértetvek ellen öntözzük be a növényt felszívódó rovarölő szerrel.
Néha gombás vagy baktériumos rothadást tapasztalhatunk a növényen, de ez elsősorban a túlöntözés következtében alakul ki.

Gyapjastetű

Képek:

Szerző: Szalay Dávid

Echinopsis spachiana cv. Hungaria (Syn.: Cereus hungaricus)

Tudományos név: Echinopsis spachiana cv. Hungaria

Szinonimák: Cereus hungaricus, Trichocereus spachianus cv. Hungaria
Angol név: ???
Magyar név: Magyar oszlopkaktusz
Család: Cactaceae (Kaktuszfélék)
Származás: Termesztésben kialakult hibrid, a természetben nem fordul elő.
Élettartam: Akár 50-100 évig is élhet. Botanikus kertjeinkben gyönyörű idős példányait őrzik.
Igények: Kezdő kaktuszkedvelők számára is ajánlható, nagyon könnyen tartható faj. Ha betartjuk igényeit nem igazán lesz vele problémánk.
Egyéb tudnivalók: Nem mérgező. Tövisei okozhatnak kisebb sérüléseket.

Tudomásom szerint ez az egyetlen kaktusz melyet hazánkban írtak le, és igazán büszkék lehetünk rá, hiszen rendkívül látványos, igen jó tulajdonságokkal rendelkező növény. Sajnos még ma is igen ritkának számít, a nagyobb magyar kaktuszgyűjteményekben találkozhatunk vele, de szélesebb körben nem terjedt el. Ennek oka valószínűleg ismeretlensége. Szerintem ez a gyönyörű virágú, könnyen nevelhető kaktusz, érdekes lehet olyan növénykedvelők számár is, akik nem feltétlenül gyűjtik a kaktuszokat.

A magyar oszlopkaktusz története valamikor az 1930-as években kezdődött. Dr. Horváth István és Dr. Földi Ferenc péceli egyesített kertészetében egy Echinopsis spachiana (Syn.: Trichocereus spachianus)-ról származó magvetésben tűnt fel egy szokatlan magonc. A Echinopsis spachianus-t véletlenül beporozta egy másik faj, valószínűleg egy Echinopsis eyriesii, de ez még nem bizonyított. Az új kaktuszt érdekesnek találták, és Dr. Földi Ferenc el is készítette a növény botanikai leírását, melyet a Kertészeti Szemle 20. oldalán, a "Magyar Növényújdonságok" című rovatában publikált, 1936-ban. A hibridet először Cereus hungaricus sp. nova-nak nevezi el, de később a botanikailag helytállóbb Trichocereus spachianus cv. Hungaria (Földi) tudományos nevet kapja. Jelenleg azonban már ez az elnevezés sem használatos, mert a Trichocereus nemzetséget megszüntették, és az összes ide sorolt fajt az Echinopsis-ok közé sorolták, így ma a növény hivatalos neve Echinopsis spachiana cv. Hungaria. Dr. Földi Ferenc növényéről leszedett első sarjak Gaál Józsefhez és Kondér Istvánhoz kerülnek, akik megpróbálják felszaporítani, és több gyűjteményben elterjeszteni. A magyar oszlopkaktusz fennmaradásában még fontos szerep jut Szűcs Lajosnak, aki egy nagy virágzóképes példányt ajándékoz a budapesti egyetem botanikus kertjének, 1964-ben. Ekkoriban a debreceni botanikus kertben látható még, egy szép, virágzó példány.

Virágzó E. spachiana cv. Hungaria a Szarvasi Arborétumban

Leírás: A Echinopsis spachiana cv. Hungaria természetesen a Cactaceae családba tartozik. Külseje jellegzetes. Oszlopszerűen növekszik, a Echinopsis spachiana-nál vastagabb, erősebb felépítésű. Csúcsa félgömbszerűen lekerekített, a tenyészőcsúcs nem bemélyedt. 9-15 bordával rendelkezik, melyek egymástól körülbelül 10 mm-re vannak. A növény alsó részén a bordák kevésbé kifejezettek, idősebb részein kőr keresztmetszetű a kaktusz teste. Az 5-6 mm mély bordák mélyén egy sötétebb vonal húzódik lefelé, amely akkor is megmarad, amikor a bordák már majdnem vagy teljesen eltűnnek. Az areolák piszkosfehér színűek, egymástól 3-6 mm-re helyezkednek el, göndör gyapjúszőrrel vannak bevonva. Nagyon hasonlítanak az Echinopsis fajok areoláira. A tövisei maximum 6 mm hosszúak. A növény fiatal korában a legtövisesebb, az idősebb részeken jóval rövidebb tövisekkel rendelkezik. A középtövisek szinte feketék és vastagok, számuk 1-4, de lehet több is. A peremtövisek világosabbak és vékonyabbak, számuk általában 9-12. Az idős növény teste eleinte parásodik, később meg is fásodik. Az idős növények hoznak sarjakat a tövüknél. Virágot csak a termetes, legalább 40-50 cm magas példányok hoznak. A Szűcs Lajoshoz került növény 1962-ben, a debreceni botanikus kertben élő példány pedig 1964-ben virágzott először. Virágai 20 cm hosszúak, és 20 cm átmérőjűek, a növény felső részén fejlődnek. Fehér színűek, és leginkább a Echinopsis eyriesii virágaihoz hasonlítanak, de jóval nagyobbak. Magot csak nagyon ritkán érlel.

Gondozás: A magyar oszlopkaktuszt tavasztól őszig a szabadban neveljük, télen hűvös világos helyen teleltessük. Télen ha a talaja száraz elviseli a fagypont körüli hőmérsékletet, de kedvezőbb ha 4-6 °C-on teleltetjük. Nyáron rendszeresen kis vízadagokkal öntözzük, az öntözések között hagyjuk kiszáradni a talajt. Mindig lyukacsos aljú cserépben tartsuk, és sose hagyjuk hogy víz legyen a növény alatt. A téli nyugalmi időszakban a kifejlett növények egyáltalán nem igényelnek öntözést, a fiatal példányok talaját 1-2 alkalommal megnedvesíthetjük. A kereskedelemben kapható kaktuszföld keverékek megfelelőek számára, ha nincs ilyen, általános virágföldet keverjünk folyami homokkal és apró kaviccsal, hogy kellően laza talajt kapjunk. Tápoldatozni nem feltétlenül szükséges, ha mégis szeretnénk, a kereskedelemben kapható kaktusz tápoldatokat az előírt mennyiségben alkalmazzuk a nyári időszakban. Nyáron a szabadban tartsuk, napos helyen, de tüskéi nem igazán takarják a zöld bőrszövetét, ezért fokozatosan kell hozzászoktatni az erős napfényhez. Télen a lehető legvilágosabb helyen tartsuk. 

Szaporítás: A növény vegetatív úton szaporítható, a leválasztott sarjairól. Ezek az idősebb növények töve körül fejlődnek. A sarjakat könnyű leválasztani, és jól is gyökeresednek. Dugványozhatjuk őket a kifejlett növényekével megegyező talajba. Az első 2 hétben kevés vizet kapjanak mert amíg nem gyökeresek könnyen végezhet velük a rothadás. A szaporítást lehetőleg nyáron végezzük. A vegetatív szaporítás nagyon egyszerű, de sajnos viszonylag kevés sarjat hoz. Generatív szaporítással lehetne nagyobb mennyiségű utódot előállítani, de a Echinopsis spachiana cv. Hungaria genetikailag egyetlen egyednek számít, így képtelek egymást beporozni. Magot csak akkor érlel, ha egy Echinopsis eyriesii, vagy egy Echinopsis spachiana porozza be, de a magoncok ebben az esetben már nem lesznek fajtaazonosak, és tulajdonságaik hasadnak.

Felhasználás: A magyar oszlopkaktusz elsősorban gyűjteményekben és botanikus kertekben kap helyet. Szépsége és könnyű tartása miatt kisebb gyűjteményekben  is érdemes helyet kapnia. A magyar oszlopkaktusz oltáshoz is használható. Alanyként kiválóan bevált, sőt az egyik legjobbnak tartják, de ritkasága miatt napjainkban erre nem igazán alkalmazzák.

Virágzó Echinopsis spachiana cv. Hungaria, Hegyi Attila gyűjteményében, Várongon. 

Kártevők, betegségek: Néha gyapjastetvek vagy gyökértetvek támadják meg. Ezek ellen felszívódó rovarölő szerekkel védekezzünk. Permetezzük a növényre, illetve öntözzük be vele a talaját. Hűvös időben ha nyirkos a kaktusz talaja, szürkepenész és baktériumos rothadás támadhatja meg.

Szerző: Szalay Dávid