Echinopsis eyriesii - Közönséges sünkaktusz

Tudományos név: Echinopsis eyriesii Pfeiffer & Otto
Angol név: Sea urchin cactus, easter lily cactus
Magyar név: Tengerisün kaktusz, sünkaktusz, parasztkaktusz (Az utóbbi elnevezése arra utal, hogy parasztkertek gyakori cserepes növénye.)
Család: Cactaceae (Kaktuszfélék)
Származás: Dél-Brazília, Uruguay és Észak-Argentína félsivatagos részei. Általában az alapfajhoz csak valamelyest hasonló hibridjeit tartják dísznövényként. 
Élettartam: 50-100 év.
Igények: A legkönnyebben tartható kaktuszok egyike.
Egyéb tudnivalók: Nem mérgező. Tövisei kisebb sérüléseket okozhatnak.

Az Echinopsis eyriesii (sünkaktusz) a legelterjedtebb és legkönnyebben tartható kaktusz. Gyakran találkozunk vele parasztkertek verandáin, közintézmények várótermeiben, és városi erkélyeken. Persze a szép kaktuszgyűjteményeknek is elengedhetetlen díszei. Sajnos sokszor pont igénytelensége miatt hanyagolják el. A kaktuszgyűjtők némelyike pedig gyakorisága miatt nem tartja túl érdekesnek, de ez szerintem nagy hiba, mert az egyik leglátványosabb virágokkal rendelkező kaktusz.

Leírás: A faj eredeti hazája Dél-Brazília, Uruguay, és Argentína. Ennek a kaktusznak a pontos leírása nem egyszerű feladat, mert a termesztett példányok csak részben azonosak az eredeti élőhelyén megtalálható fajjal. Ennek oka, hogy kereszteződött pár közeli rokonával, az Echinopsis oxygona-val, és esetenként az Echinopsis subdenudata-val is. Így valamekkora arányban hibridek. Ennek ellenére találkozhatunk a vadonélő egyedekhez nagyon hasonló típusaival. Az eredeti fajhoz a rövid, erős tövisekkel rendelkező, fehér virágú változat áll a legközelebb. Emellett nagyon gyakori egy halvány-rózsaszín virágú, gyengébben tövises típus, melyet Echinopsis eyriesii var. rosea néven szoktak azonosítani, de eredete nem tisztázott. Valószínűleg az Echinopsis oxygona-val tötént kereszteződés eredménye. Néhány forrás Echinopsis oxygona var. brevispina néven hivatkozik rá, de a szakértők többsége inkább az E. eyriesii-hez sorolja.
Az alábbiak a legtöbb változatra általánosan érvényesek.
Fiatalabb korukban 6-14 cm átmérőjű gömbkaktuszok, később alacsony oszlopszerű alakot vesznek fel. Bordáinak száma általában 10-16. Fehér nemezes areoláin, 1-4 mm hosszú, sötét színű tövis található, melyek száma erősen változik. Általában sok sarjat fejlesztenek, különösen a fehér virágú változat. A sarjak mindig sűrűbben tövisesek mint a fejlettebb egyedek. Virágaik tölcsér alakúak, 20 cm hosszúak, és 10-12 cm átmérőjűek. Éjszaka nyílnak és másnap estére le is kókadnak. A jól gondozott példányok rengeteg virágot hoznak. A virágzás tavasz végétől késő őszig több hullámban történik. Termései zöld színűek, éretten szétnyílnak. Magvai szürkés feketék, a mákhoz hasonlóak.

Echinopsis eyriesii var. rosea

Echinopsis eyriesii

Fajták, változatok és hibridek: Ebben a részben kicsit alaposabban bemutatom a különböző változatokat és fajtákat. Rengeteg hibridje létezik, de ezeket egy külön cikkben fogom bemutatni. Itt most csak azt a néhány fajtát sorolom fel melyek biztosan az Echinopsis eyriesii-től származnak.

Echinopsis eyriesii különböző változatai

Echinopsis eyriesii: Ez a tipikus fehér virágú E. eyriesii mely nagyon elterjedt. Általában bőven sarjadzik. Tövisei lehetnek erősebbek vagy gyengébbek, de általában sötét színűek. Az areolák kissé kiemelkednek.

Echinopsis eyriesii var. rosea: Halvány-rózsaszín virágú az alapfajnál valamivel termetesebb változat. A kifejlett növény tövisei rövidek, szinte alig látszanak ki a nemezszőrök közül. Általában kevesebb sarjat fejleszt, mint a fehér virágú változatok.

Echinopsis eyriesii f. variegata: Ezt a fajtát japánban nemesítették. Részben klorofill hiányos foltokat tartalmaz. Nagyon mutatós márványozott vagy csíkozott mintázatú. Lehet egészen szabályos mintájú vagy véletlenszerűen foltos. Több változata is létezik, virágai fehérek vagy halvány rózsaszínűek. Lassabban növekszik a szokásosnál és érzékenyebb az elégtelen fényellátásra. Oltványként nevelve gyorsabb fejlődésű.

Echinopsis eyriesii f. aurata: Teljesen sárga színű kaktusz. A E. eyriesii f. variegata néha teljesen sárga színű sarjakat is fejleszt, ezeket szelektálva hozták létre ezt az élénk sárga formát. Klorofillt általában egyáltalán nem vagy csak kis mennyiségben tartalmaz, így önállóan képtelen a fotoszintézisre. Ezért csak zöld színű alanyra oltva életképes.

Echinopsis eyriesii f. cristata: Szalagosodott hajtáscsúcsú forma. Sűrűn bordázott, különleges kaktusz mely jellegzetes taréj alakú. Idősebb korára össze-vissza tekereghet, agy formájú képződményt létrehozva. A szalagosodás lehet genetikai eredetű növekedési forma, de kialakulhat a hajtáscsúcs károsodása következtében is melyet mechanikai sérülés, vagy a hőmérséklet hirtelen változása is okozhat. Lassan növekszik.

Echinopsis eyriesii f. variegata cristata: Tarka taraj formájú kaktusz. Meglehetősen ritka változat.

Gondozás: Nagyon könnyen tartható, és elviseli esetleges gondozási hibákat is, de ha szép növényt szeretnénk érdemes odafigyelni néhány dologra.
Nyáron tartsuk a szabadban, egy napos helyen. Zöld színe, és viszonylag ritkán álló tövisei miatt, ha hirtelen a napra tesszük megéghet, ami eléggé elcsúfítja. Tavasszal a kihordásakor fokozatosan érdemes hozzászoktatni a tűző napsütéshez. Télen legjobb ha világos hűvös helyen tartjuk. Ennek hiányában teleltethetjük hűvös sötét helyen is, de nagyon fontos, hogy szárazon tartsuk. Elviseli a -5 °C-ot is, de én azt tanácsolom hogy 4-6 °C-on teleltessük. Ha hűvös helyen telel a növény rengeteg virágot fog hozni. Gyakorlatilag akár a szoba ablakában is átteleltethető, de ez esetben kevés virágra számíthatunk a nyáron, mert a nyugalmi időszak alatt túl meleg volt.
A növekedési időszakban rendszeresen öntözzük, kisebb vízadagokkal. Két öntözés között hagyjuk a talaj felszínét kiszáradni. A pangóvizet pedig kerüljük. Azon kevés kaktusz közé tartozik ami még egy kis túlöntözést is elvisel, de lehetőleg ne locsoljuk túl. Telelés idején, ha a hőmérséklet 10 °C alatt van, egyáltalán nem kell öntözni a kifejlett példányokat. A kisebbeket megöntözhetjük 1-2 alkalommal.
Talajjal szemben nem túl igényes. A kaktuszföld keverék kiváló a számára, de akár általános virágföldben is nevelhetjük.
A növekedési időszakban meghálálja, ha kaktusz tápoldatot is kap, de nem feltétlenül igényli.

Szaporítás: A sarjak dugványozásával bárki könnyen szaporíthatja. Ez is hozzájárult széles körű elterjedéséhez. A magvetés sem bonyolult, ha a növény termést hozott.
Az Echinopsis eyriesii nem önbeporzó, tehát ahhoz, hogy termést érleljen, egy genetikailag eltérő egyednek kell beporoznia. A sarjról szaporított példányok nem képesek beporozni egymást. Én úgy gondolom, hogy azért kereszteződött annak idején az Echinopsis oxygona-val, mert nem volt eltérő génekkel rendelkező fajtársa termesztésben.

Termések

Felhasználás: Nagyon elterjedt kaktusz, és nem csak a kaktuszkedvelők körében. Sokan csak ajándékba kapnak néhány sarjat ismerőseiktől, és azokat nevelgetik.
Az Echinopsis eyriesii-nek fontos szerepe van a keresztezéses nemesítésben, az úgynevezett Echinopsis hibridek egyik alapvető ősének számít.
Szerintem a gyűjtőknek sem szabad elfelejtkezniük erről a gyönyörű kaktuszról. Én kimondottan kedvelem, mert az Echinopsis eyriesii, és az Echinopsis oxygona inspirált arra, hogy később kaktuszok gyűjtésébe kezdjek, és ezzel szerintem még sokan vannak így.

Kártevők, betegségek: Ritkán betegszik meg. Ha megfelelően ápoljuk sokkal ellenállóbb. Néha gyökértetvek és gyapjastetvek károsítják. A gyapjastetvek fehér pamacsokban lepik el a növényt és szívogatásukkal legyengítik. A gyökértetvek nehezebben felfedezhetők, mert a növény gyökereit károsítják. Általában csak annyit veszünk észre, hogy a kaktusz legyengül és nem növekszik megfelelően. Évente egyszer érdemes meglocsolni a növényt felszívódó rovarölő szerrel, ez biztosan távol tartja a kártevőket.
Előfordulhat gombás vagy baktériumos rothadás, de ennek leggyakrabban a túlöntözés az oka, főleg ha a hőmérséklet alacsonyabb. Ha tartunk a fertőzéstől, réz tartalmú szerekkel megelőző permetezést végezhetünk.

Szerző: Szalay Dávid